Nyílt Levél

European Parliament
60 rue Wiertz / Wiertzstraat 60
B-1047 – Bruxelles/Brussels

Tárgy: Petíció 1187/2020

Tisztelt képviselő asszony! Tisztelt képviselő úr!

Az Európai Unió egyik legfontosabb alapértéke a jogállamiság. A magyar devizahitelekkel kapcsolatos 2014. évi 38. törvény súlyosan sérti a jogállamiság elvét. A magyar Országgyűlés ezt a törvényt 99,9 %-os többséggel fogadta el. A magyar bírák ezt a törvényt fenntartások nélkül alkalmazzák. A kormány, az ellenzék és a bírák összejátszása miatt a jogállamiság elvének ez a sérelme súlyosabb társadalmi probléma, mint a burjánzó korrupció vagy a demokratikus intézményrendszer elleni támadások.

Kérem, engedje meg, hogy először megindokoljam, miért sérti a 2014. évi 38. törvény a jogállamiság követelményét. Utána pedig, hogy javaslatot tegyek arra, hogyan tudna Ön hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország jogállammá váljon.

1. A jogállamiság követelménye

A magyarországi bankok 2002-2014 között gátlástalanul hasznot húztak a fogyasztók tájékozatlanságából. A bankok ezt azzal érték el, hogy olyan általános szerződési feltételeket alkalmaztak a fogyasztói hitelszerződésekben, amely feltételek segítségével a bankok egyre több pénzt tudtak kihúzni az adósok zsebéből. A fogyasztók nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi ismeretekkel ahhoz, hogy a tisztességtelen szerződési feltételeket felismerjék. A pénzügyi szervezetek állami felügyelete pedig teljes csődöt mondott, mert a felügyelet munkatársai tudtak a bankok tisztességtelen piaci gyakorlatáról, de azt mégsem tiltották meg. Ennek következményeként több, mint 1,1 millió tisztességtelen hitelszerződés volt hatályban 2014 júliusában.

2014. évi 38. törvény elfogadása előtt a fogyasztókat védte a régi Hitelintézeti törvény (rHpt.) 213. §-a (lsd. melléklet). Ez a rendelkezés felmentette az adósokat azon hitelszerződések teljesítése alól, amelyekben a bankok tisztességtelen szerződési feltételeket rejtettek el. Egy adósnak anyagilag előnyös, ha nem köteles a hitelszerződését teljesíteni, mert akkor kevesebb pénzt kell visszafizetnie a banknak, mint amely összegre a szerződésben kötelezettséget vállalt. Az érem másik oldalán a bank pedig rosszul jár, mert a hitelszerződésen nem termel nyereséget.

2014. évi 38. törvény rendelkezései céltudatosan kiiktatják a rHpt. 213. §-a által nyújtotta védelmet. Az új törvény ugyanis érvényben tartja a tisztességtelen hitelszerződéseket, és ezzel rákényszeríti az adósokat arra, hogy teljesítsék a vállalt kötelezettségeiket. Ennek a kényszernek a következménye az, hogy minden adósnak jóval több pénzt kell visszafizetne a banknak, ahhoz képest, mit amennyit a szerződés érvénytelensége esetén kellene fizetnie. Az érem másik oldalán az adósok által fizetett többlet a bankok zsebében nyereségként jelentkezik.

A „devizahitelesek megmentése“, melyet a kormány előszeretettel hangoztat, kimerül abban, hogy az új törvény korlátozza a bankok nyereségét. A törvény ugyanis elveszi a bankoktól a nyereségnek azt a részét, amit a bankok a tisztességtelen feltételek alkalmazásával értek el. Ezzel együtt a törvény a bankoknál hagyja a nyereségnek azt a másik részét, amit a bankok tisztességes piaci gyakorlatot követve érhettek volna el.

A devizahitelezés okozta társadalmi problémának ez a megoldása duplán sérti az Európai Unió jogrendjét. A rHpt. 213. §-a által nyújtotta védelem kiiktatása ellentétes a jogállamiság elvével. Ha a törvény azzal szankcionálja a bankok tisztességtelen piaci gyakorlatát, hogy a bankoktól megvonja a jogot arra, hogy nyereséget termeljenek az érintett hitelszerződéseken, akkor ezt a törvényt be kell tartani. Minden más megoldás ellentétes a jogállamiság elvével. A jogállamiság elve ugyanis azt jelenti, hogy a törvényeket be kell tartani. Ha egy szerződés semmis, akkor az a szerződés nincs, és akkor bankoknak profitjuk sincs.

A bankok nyereségének a korlátozása továbbá ellentétes a 2005/29/EK irányelv 13. cikk 2. mondatával. Ez az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy visszatartó erejű következményekkel szankcionálják a bankok tisztességtelen piaci gyakorlatát. A bankok nyereségének a korlátozása azonban egyáltalán nem visszatartó erejű szankció. Ha az állam csak azzal szankcionálja a bankok tisztességtelen szerződési gyakorlatát, hogy elveszi a bankoktól a nyereség tisztességtelenül megszerzett részét, akkor az a bankokat ösztönözni fogja tisztességtelen szerződési feltételeket alkalmazni. A bankok ugyanis ezen szankció esetén csak azt kockáztatják, hogy elveszítik a nyereségüknek azt a részét, amire egyébként sem lennének jogosultak. Egy hasonlattal élve ez olyan, mintha a büntető törvénykönyv a tolvajt csak azzal büntetné, hogy elveszi tőle az ellopott árut. Az ellopott áru visszaszolgáltatása nem büntetés, hanem a jogsértés helyreállítása. Ha a tolvajtól csak az ellopott árut vesszük el, akkor a tolvaj újra és újra lopni fog, hiszen nincs veszíteni valója. Éppen ezért a visszatartó erejű szankció következménye több kell legyen annál, mint a tisztességtelen nyereség lecsökkentése a tisztességes nyereség mértékéig.

Ha Magyarország meg akar felelni a jogállamiság követelményének, akkor alkalmazni kell a rHpt. 213. §-át több, mint 1,1 millió hitelszerződésre. A bankoktól tehát el kell venni a teljes nyereséget, amit a devizahitelezésen értek el. Az ezzel járó gazdasági következményeket fel kell vállalni, mert a jogállamiság elve magasabb érték, mint a bankrendszer stabilitásának érdeke. A 1187/2020 számú petíciónk erre a helyzetre kívánja felhívni az Európai Parlamenti képviselők figyelmét.

2. Mit tehet Ön Magyarországért

Magyarország több mint ezeréves történelme során még soha nem volt jogállam. E miatt 1989-ig nem alakultak ki a jogállamiság társadalmi alapjai. A 1989-es rendszerváltás sok változást okozott a társadalomban. Ennek köszönhetően ma Magyarország jogi hagyományai jobban megfelelnek a jogállamiság támasztotta követelményeknek, mint a rendszerváltás előtt. Ezen előrelépés ellenére, a 2014. évi 38. törvény bizonyítja, hogy a jogrendszer még mindig elsősorban diktatórikus hagyományokra támaszkodik.

Egy rendszerváltásnak nincsenek általános érvényű szabályai, ezért minden ország a saját, egyedi útját járja. Ugyanakkor történelmi tapasztalatok segíthetnek abban, hogy elkerüljük azokat a hibákat, amibe más társadalmak ütköztek az átalakulásuk során; vagy átvegyünk olyan megoldásokat, amelyek más társadalmakban jól beváltak.

Egy jó példa lehet számunkra Németország. Németország a XX. században két alkalommal ment át hasonló rendszerváltáson, mint Magyarország. Első alkalommal 1945 után kellett lebontani a harmadik birodalom diktatórikus hagyományait és helyükre egy új, a jog uralmát tisztelő államot építeni. Majd a 1989-es rendszerváltás után a kelet-német kommunista diktatúra örökségét kellett lecserélni jogállami struktúrákra.

Az elmúlt ezer évben Magyarország és Németország történelme számtalan módon kapcsolódik egymáshoz. Az újkori történelem elmúlt harminc évében megtapasztaltuk, hogy érdemes Németországból tőkét és technológiát importálni Magyarországra. A jogállami struktúrák kialakítása során pedig érdemes volna a német társadalom történelmi tapasztalatait importálni.

Ön azzal járulhat hozzá Magyarország jogállami átalakításához, ha megismeri milyen hatást gyakorolt a két német rendszerváltás a német társadalom jogi kultúrájára. Kérem, forduljon bizalommal a német kollégáihoz az Európai Parlamentben. Erre a párbeszédre kínál alkalmat a 1187/2020 számú petíció.

Köszönöm a figyelmét!

Üdvözlettel:
PITEE

MELLÉKLET:

1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza (…) b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést, c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét, d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

Paragraph 213(1) of Act CXII of 1996 provides that a consumer loan agreement is void (ceases to exist) if the credit institution (…) (b) provides misleading information about the effective annual percentage rate of charge; (c) applies hidden charges; (d) applies an unfair term in connection with the unilateral modification of the terms of the contract.

Bankárkormány